| V. dr. Fodor Zsuzsanna A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóságának vezetője múzeumcafé | Halmos György | 2009. február-március |
||
| "A múzeumnak maradandó élményt kell nyújtania" - vallja V. dr. Fodor Zsuzsanna, a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóságának vezetője. Jelentősen megreformálta a múzeumot, elég csak arra gondolni, hogy a vidéki intézmények közül itt alkalmaztak először kulturális menedzsert, aki ráadásul a tengerentúlon tanulta a szakmát. Az igazgatónő ugyanakkor titlakozik a "lefújta a port" kifejezés ellen, helyette sokkal inkább az "új szemlélet meghonosítását" tartja kifejezőbbnek, hiszen ez elismeri elődei munkáját is. Nem lehet kérdéssel nehéz helyzetbe hozni, mindenre van válasza, kivéve arra, hogy mihez kezd fél év múlva, amikor lejár a megbízatása a múzeum élén. | ||
- Sokat változtak az elmúlt évtizedekben a múzeumok; ennek a megyében egyben részese, illetve a megújulás elindítója is volt. - Szerencsésnek mondhatom magam, mert rendkívül izgalmas időszakban kerültem a múzeumhoz. Mozgalmas élet volt itt akkoriban, ami nagyrészt Éri István akkori igazgatónak volt köszönhető. Sok területen kipróbálhattam magam. Szakmai érdeklődésem nagyon korán a polgári társadalomtörténet felé irányult, a kötelező (évfordulós) kiállítások mellett - többek között - elkezdtem gyűjteni a veszprémi egyletek, dalkörök, társaskörök anyagát. Igen komoly fotógyűjtemény és tárgyi anyag jött össze, igazi hiánypótlás volt. Ezzel egy polgári életmód-történeti gyűjteményt alapoztunk meg. Veszprémi iparosok munkáját bemutató eszközöket és tárgyakat is gyűjtöttünk, ennek köszönhetően több komplett műhelyt is rekonstruáltunk és bemutathattunk a nagyközönségnek. A nyolcvanas évek közepén egy társadalomtörténeti kiállítás-sorozatot indítottunk az összegyűjtött anyagokból. - Nem kaptak ezért dorgálást, mégiscsak a polgári társadalom egy területét mutatták be, a polgári élet relikviáit gyűjtötték, holott akkor még javában szocializmus volt? - Nem volt és nem lehetett kifogásuk ez ellen. Inkább az volt a baj, hogy a múzeum nem volt felkészülve egy ekkora újkor-történeti gyűjteményre. - A polgárosodás témaköre mellett volt más kutatási területe is? - Az oktatás, pontosabban hogy hogyan változott az oktatás, milyen iskolatípusok voltak a dualizmus és a két világháború között. Ebben a korszakban a társadalom, a gazdaság és ipar, valamint a művelődés területe nagy változáson ment keresztül, ez kiváltképpen izgalmassá tette a témát. Érdekelt, hogyan változott meg az oktatás, a művelődés Trianon után, hiszen a politikai változások lenyomatai legelőször az iskolában jelennek meg. - Több alkalommal volt külföldön ösztöndíjjal. Segítettek ezek az utak egy új látásmód elsajátításában, amit később itt alkalmazott? - Bécsben az Iparművészeti Múzeum, a Kunsthistorisches Museum és a Historisches Museum der Stadt Wien, valamint a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként meghatározó élményekkel gazdagodtam, és nemcsak a kiállításokra gondolok, hanem a szakmai műhelymunkákra is. Nagy élmény volt például a Historisches Museum der Stadt Wien által szervezett, több magyar múzeum bevonásával rendezett Ferenc József életmű-kiállítás. Rengeteg anyagot hoztam Bécsből, amit a munkám során hasznosítottam, sőt máig tartó partnerkapcsolatok alakultak ki így. Vezetői gyakorlatot is szereztem, amit, azt hiszem, később jól kamatoztattam itthon. - Hogyan lett a nagy múltú intézmény első számú vezetője? - 1998-ban kértek fel, hogy pályázzam meg a vezetői állást, azonban ekkor még nem éreztem magam erre felkészültnek. Nagyon szerettem a szakmámat, akkor már több sikeres kiállítás, konferencia szervezése, valamint kötet szerkesztése volt mögöttem. Ezek szakmailag tökéletesen kielégítettek, arról nem is szólva, hogy Soros-ösztöndíjjal kutathattam az iskolatörténeti anyagomhoz az Egyesült Államokban, Európa és a világ számos részén képviselhettem előadásokkal a megyét, a múzeumot. Ezért először csak megbízottként láttam el a feladatot, mert esélyt akartam adni magamnak, hogy lássam: mit tudnék megvalósítani a terveimből, miként tudnám megújítani a múzeumot. |
||
- Kedvező helyzetben volt a múzeumi szervezetünk, remek szakemberek dolgoztak, dolgoznak itt; Tihanyban, Balatonfüreden, Badacsonyban, Balácán, Nagyvázsonyban voltak kiállítóhelyeink. A Balatonnál a szórakozás mellett sokan megtekintik a múzeumokat is, vagyis nem mindegy, hogy mit találnak itt. Ablak vagyunk a világra. Ezért a múzeumot, a szolgáltatásainkat jó értelemben a turizmus szolgálatában szerettük volna állítani. Első lépésként egy Amerikában tapasztalatot szerzett kulturális menedzserrel kidolgoztuk minden kiállítóhelynek az arculatához illő programot. Korszerű szellemiséget vittünk a múzeumba, jelentősen nyitottunk a társadalom felé. Ez volt az építkezések, felújítások időszaka. Eseményekkel töltöttük meg a kiállítótermeket: irodalmi kávéházakat rendeztünk, az Európa kicsinyben rendezvényünk megmozgatta a megye szinte teljes falusi lakosságát, elsőként csatlakoztunk a múzeumok éjszakája sorozathoz, és szintén elsőként beindítottuk múzeumi szabadegyetemünket, ami már harmadik éve rendkívül népszerű. - Sikerült a fiatalokat is "befogni"? - Nemcsak kulturális menedzsert vettem fel, hanem múzeumpedagógust is, akinek az volt a feladata, hogy a tanórák anyagaihoz kapcsolódva foglalkozzon Veszprém és a megye iskoláinak diákjaival. Másik "rögeszmém" az egyetemisták bevonása volt. A Pannon Egyetemmel kötöttünk megállapodást: fakultatív kurzust tartottunk a turizmus és gazdaság szakos hallgatóknak. - Ez a szakmai szemléleti nyitás, valamint fiatalos lendület megmutatkozott a látogatószámon, esetleg a bevételen? - Sokat dolgoztunk azért, hogy érezhetőek legyenek a változások. A fenntartóinkkal ápolt jó kapcsolatnak köszönhetően sikerült felújítani a tihanyi és a nagyvázsonyi parasztházat, a rézműves-műhelyt, majd a füredi múzeumot és a badacsonyi Egry Múzeumot. Utóbbira különösen büszke vagyok, mert egy különlegesség, egy igazi ékszerdoboz jött létre. A balácai római kori villagazdaság és romkert területén kiállítási helyeket, raktárakat és fogadóépületet alakítottunk ki. Különösen büszke vagyok, hogy nálunk épült ki az ország egyik legjobban felszerelt restaurátor- és műtárgyvédelmi központja. Visszatérve a pénzhez: amíg hozzánk tartozott Tihany, Balatonfüred és Badacsony, addig komoly bevételünk volt. A Laczkó Dezső Múzeumban nem tudtunk a korábbinál jelentősebb bevételt elérni, ennek oka az, hogy az épület nincs felújítva, nem tudunk nagy kiállításokat idehozni. - Némi keserűséget érzek a hangjában. - Megértem és elfogadható, hogy a kiállítóhelyeket vissza kellett adni az önkormányzatoknak, sok helyen gondos gazdák a települések. Ugyanakkor az, hogy 2007-ben vissza kellett adni a Vár utca 12-t, és ki kellett költözni, azt nehezen éltük meg. Elveszítettünk egy 1500 négyzetméteres kiállítóhelyet a turistacentrum központjában. Nagy érvágás volt. Másrészt iszonyatosan hiányzik a pénz a reklámból. Nálunk és máshol is vannak olyan rendezvények, kiállítások, amelyek akár országos hírűek is lehetnének, de nincs pénz reklámra. Számtalanszor kértük már a kulturális tárcát, hogy a múzeumi "termékek" reklámozását próbálják anyagilag is segíteni. Sok érték teremtődik vidéken is. - Beszéltünk a múltról, de milyennek látja a jövőt? - A múzeumot a hagyományos feladata mellett összművészeti helyszínné kell alakítani, ahol fontos szerepet kap a zene, a tánc és a különféle irodalmi produkciók együttese. Biztos, hogy ez a jövő. Szükségesek az új múzeumi élmények, mint az interaktivitás, a játszva tanulás, a hangok, színek élménye, hogy közelebb kerüljünk az emberekhez. A célok érdekében ehhez a legmodernebb eszközöket kell bevetni. Így válhat a múzeum igazi feltöltődési hellyé, találkozási ponttá, ami nemcsak hívogat, hanem marasztal is. Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság 8200 Veszprém, Török Ignác u. 7. telefon: +36-88-564-310, +36-88-564-311, +36-88-789-791, fax: +36-88-564-321 www.vmmuzeum.hu |
||
| Vissza a lap tetejére | ||
 |
 |
 |
 |
 |
