Beszélgetés Mészáros Sándorral a Kalligram Könyvkiadó főszerkesztőjével Jóry Judit - A Kalligram főszerkesztője vagy... A kiadó rendkívül nyitott, s a legjobbak között van… A Kalligram, noha Pozsonyban jelenik meg, tehát tulajdonképpen határon túli kiadó, (és periodika, a folyóirat), úgy tűnik, hogy az egyik legelevenebb, legmozgékonyabb magyar nyelvű irodalmi fórum. A Kalligram azon túl, hogy a világ legkülönbözőbb tájáról közöl írásokat, könyveket, szoros fúzióban áll Béccsel és a budapesti szubkultúrát is megszégyenítő nyitottsággal nyúl az irodalomhoz. - Mindez jórészt nem az én érdemem: a Kalligram Kiadó alapítói (Grendel Lajos, Koncsol László, Farnbauer Gábor és Szigeti László) találták ki így és hozták létre Pozsonyban még 1991-ben. Azóta természetesen rengeteg minden változott, de a kiadó szellemi nyitottsága és határokon átívelő szellemi kapcsolatrendszere megmaradt. Én már csak a "készbe" ültem bele 2003-ban. Persze, nem véletlenül választottam a Kalligramot, mert éppen az tetszett benne, amit a bevezetőben említesz róla. De erről nem szeretnék többet mondani: az öndicséret büdös... És ha valamiben már benne van az ember, akkor inkább a gondokat, a hibákat és hiányokat látja, ami azért fontos, hogy tovább lehessen lépni. - Gondolom a Te dolgod rendkívül összetett... Szervezés, könyvbemutatók, beszélgetések az Írók boltjában, Szlovák Intézettel való kooperáció, hogyan bírod mindezt energiával a szerkesztés mellett? - Ez munka, amit csinálni kell - és nem panaszkodni. Bizonyára azért is lettem szerkesztő, mert utálom a panaszkodást és a tehetetlenséget. Hogy kérdésedre feleljek: egy könyv még nincs kész, ha kijön a nyomdából. (Remélhetőleg kevés hibával...) Ha keveset is, de valamennyit tenni kell azért, hogy észrevegyék, eljusson az olvasókhoz. Úgy értem, hogy a szakmabeli, a kritikus is olvasó. - Most volt egy bemutató a Szlovák Intézetben. Te egyedül halomnyi könyvet mutattál be. A gördülékeny estet, a Te szöveged tartotta össze, és irányította. Számomra az előadóknál szinte érdekesebb volt a te sok, viszonylag rövid elemzésed. Jól viseled a nyilvánosságot. Azt már megtapasztaltam a saját könyvbemutatóimon (Petőfi Irodalmi Múzeum, Filmesház), hogy remekül beszélsz, folyamatosan a kezedben tartod a beszélgetések fonalát. Mindig ébren tartod a figyelmet... A televízióban gyakran láthattunk különböző kulturális műsorokban. Ott is az irodalomról beszéltél, a szöveg mindig pontos volt és a váratlan kérdésekre is meglepően frappánsan reagáltál. Mi ennek a titka? - Nem akarok sem nagyképű lenni, sem álszerény. Tanárnak készültem, mindig szívesen tanítottam, ezért egyáltalán nem zavart, ha mások előtt beszélnem kell. Egyetlen korlátot vagy szabályt állítottam magam elé: csak olyasmiről beszéljek, amit olvastam vagy ismerek. Ez így rendkívül egyszerűen hangzik, de a rádióban vagy a tévében könnyen elhiszi az ember, ahogy Weöres mondja, hogy neki "a seggében is feje van"...   - Mint író dolgoztál régen. A sok munka, szervezés a pragmatikus munka, hogyan fér össze írói fantáziáddal, gondolkodó lényeddel? - Az író - erős túlzás. És tanulmányt vagy kritikát is keveset írok. Nos, mindez azt mutatja, hogy nem fér össze. Vagy túl lusta vagyok. De amit nem írtam meg, azért nem olyan kár. Különben is rendkívül kevés az olyan irodalmár, akinek a szövegei egy-két nemzedéknyi idő elteltével is érdekesek. Azt hiszem, én nem tartozom közéjük. - Most úgy hallottam, hogy a Rádiónak dolgozol? - Már elindult a Pro és Kontra című műsor, amelynek felelős szerkesztője és műsorvezetője vagyok. Olyan műsor szeretne lenni, ahol vitatkoznak a kultúráról. Remélem, talán sikerül élő és valódi szellemi vitákat kezdeményezni - a nagyközönség előtt is. Ha nem, akkor - elvileg - a bukás is érdekes. De ez is olyan, mint a kiadói tevékenység: nem panaszkodni kell, hanem csinálni. Nincs vagy rendkívül rossz a vitakultúránk? Igen, de próbáljuk meg, hátha... - Mennyire veszel részt a PR-munkában? - Ha azt hallom, hogy píár, akkor rendszerint nagyképű dolgok következnek. Úgy értve, a kortárs magyar irodalommal kapcsolatban. Persze, tudom, hogy mit jelent és hogyan működik az irodalom mint ipar. Még érdekel is a professzionalitása a dolognak, de... De ez egyrészt pénz, pénz és pénz... Másrészt, független kiadó vagyunk, ötletesnek és találékonynak kell lennünk, hogy rátaláljanak az értő olvasók a könyveinkre. - A képzőművészet jelenléte számomra feltűnő, mind a folyóiratban, mind a könyveknél. Milyen a viszonyod a képzőművészethez? (Első nekifutásra Földényi F. László A festészet éjszakai oldala c. könyvét említeném, amely Caspar David Fridrichről, Francisco Goyáról és William Blake-ről mutat be három remek esszét. De pl. Pályi András ír Kondorról, Erdély Miklósról. A borítók is gyakran képzőművészeti ihletettségüek. Csehy Zoltán: A szöveg hermaphrodituszi teste nyilvánvalóan egy híres festmény részlete. Aktuálisan a könyvhétre Mizser Attila kis verseskötetén egy Courbet kép részlete látszik. A Györffy Miklós által fordított Broch Vergilius halála feltehetően egy korai metszetet használ borítóként. Grendel Lajos Tömegsírja, egy kanonikus festményt mutat fel: René Magritte Emlékezés 1948 c. művét. A Provence-i nyár fekete borítóján egy szobor, egy férfi-torzó látszik, míg a hátoldalon egy női. Pályi András újabb munkája, A kerület órái c. könyvének borítója szintén (gyanúsan) görög szobrokból szervül, viszont a Megérkezés borítója élénk színeivel messziről világított ki a könyvek közül egy Keserü Ilona festménnyel. (Az én könyvem borítója azok között a Farkas Anna munkák között van amiért a tervezőgrafikus az Aranyrajzszög Díjat kapta, Az utóbbi évek kiemelkedő tevékenységéért díj kategóriában.) Megkérdezném hát, hogyan viszonyulsz a kortárs képzőművészethez? Tartod e velük a kapcsolatot, kit, kiket említenél meg szívesen? Jársz e kiállításokra? A Kalligram tele van fiatal tehetségekkel, náluk van e átfedés a művészekkel? - Ebben laikus vagyok, közepesen pocsék ízléssel. Vagyis nincs rossz ízlésem, így hízelgek magamnak, de ekkor az irodalmárra gondolok, mégis a képek esetében nehezen tudok különbséget tenni. Azaz mégis rém-pocsék a (képi) ízlésem, mert ez éppen a különbségtevésről, a választásról szól. De ez így nem pontos, hiszen elég jól - magam számára elég jól kiválasztom, hogy mi tetszik és mi nem - csak éppen nem tudom indokolni. Úgy értem, komoly érveim nincsenek az igen vagy a nem mellett, ezért inkább csak nézelődöm, mint Julis a misén. Nincs mit ezen szépíteni, fejletlen vagy inkább képzetlen a látásom. Az irodalom esetében először nehezen bocsátom meg másoknak, ha túl sok butaságot mondanak, de ilyenkor arra gondolok, hogy egy kortárs képzőművész tárlatán is nagyjából ilyesmiket locsognék, csak kicsivel fegyelmezettebb vagyok, tehát hallgatok. - Itt azért közbeszólnék. A Tűzoltó utcai kiadótokban jobbnál jobb plakátokra emlékszem, szerintem a Te ötleted is bennük van. Van e valamilyen képeslap az íróasztalodon? Kép, plakát vagy fotó a szobádban? - Nincs. De ezzel nem értek egyet - magammal. Van néhány plakát a lakásban, ám nem árulom el, hol. - Kitaláltam. Feleséged író, Lovas Ildikó, milyen a munkakapcsolatotok? Azt gondolom, hogy talán nem szólsz bele az írói munkájába. De mint szerkesztővel talán inkább kooperálsz? - Ezt a kérdést aljas módon megkerülném. Nem szólok bele a munkájába, maradjunk ennyiben. Vissza a lap tetejére