Találkozás Kecskeméti Kálmán festőművésszel Jóry Judit Ozirisz Alapítvány a rejtett értékek múzeuma avagy mit tehetünk kallódó képzőművészeti értékeink megmentéséért - Úgy tudom, hogy Te hoztad létre az Ozirisz Alapítványt… - Még néhány éve szakmai körökben is divat volt legyinteni a magyar piktúrára. Nem egyszer hallottam művelt értelmiségiek szájából, hogy magyar festészet, szobrászat nincs is, ami van megkésett utánzata a nyugati művészetnek. Ez a vélekedés annyira felháborított, hogy elkezdtem kutatni a magyar képzőművészet rejtőző értékeit. A művészeti értékek fogalma változik az időben. Különösen gyorsan változik a kortárs művészek megítélése. Vannak, akik csillogó karriert futnak be, élvezik az állami támogatás, az ösztöndíjak, a juttatások előnyeit, díjakat kapnak, s nem győznek eleget tenni a megrendeléseknek, meggazdagodnak - s az idő bizony nem igazolja "érdemeiket". Mások viszont árnyékban alkotnak, a kortársak csak legyintenek rájuk - s később, az időben felértékelődik munkásságuk. Mindkettőre számtalan példát hozhatunk az elmúlt évtizedekből. Az Ozirisz Alapítványt 1992-ben hoztam létre a rejtett vagy kallódó magyar képzőművészeti értékek felkutatására és bemutatására. Az első kiállítás Kovásznai György műveit mutatta be 1993-ban, Szolnokon. Ugyanebben az évben az Írószövetség székházában Litkey György festményeiből rendeztünk kiállítást. 1993 őszén az Árkád Galériában Buday György, Fekete Nagy Béla, Illés Árpád, Kollár György, Magyarász Imre, Marosán Gyula, Mohácsi Ferenc, Vajda Júlia és Vaszkó Erzsébet képei voltak láthatók az Alapítvány kiállításain. 1994-ben az Árkád Galériában Litkey György, Jánossy Ferenc és A. Tóth Sándor munkáiból válogattunk. 1995-ben Faber Gabriella és Chiovini Ferenc kiállítást rendeztünk ugyancsak az Árkád Galériában. 1996-ban Czumpf Imre, Keszler Johanna és Kontraszty László műveit mutattuk be. Az Árkád Galériában rendezett kiállítások sorát Ecsődy Ákos képeinek bemutatása zárta. A Tölgyfa Galériában Modernizmus más-kép(p) címmel rendezett kiállításunkon (1998) felfedezésszámba mentek Futásfalvi Márton Piroska és férje, Nagy Nándor képei. 1998-ban a Ráday Galériában folytatódott a kiállítás sorozat Vass Vera és Járitz Józsa képeivel. 1999-ben Bizse Jánost mutattuk be a budapesti közönségnek. A kiállításoknak nagy szakmai- és sajtóvisszhangja volt. A televízió (H)arcképek című műsora külön adásban foglalkozott az Alapítvány munkájával, a Duna Televízió a Jánossy kiállítás anyagából készített filmet. A kuratórium változó tagjai a kulturális élet kiemelkedő személyiségei voltak. (Többek között: Bereczki Loránd, Passuth Krisztina, Mezei Ottó, Wehner Tibor, Ágh István, Feledy Balázs) Az Alapítvány szellemiségét magukévá tették fiatal művészettörténészek és hatékony segítséget nyújtottak a kiállítások megrendezésében (Kopócsy Anna, Szeifert Judit, Zsákovics Ferenc). A magyar "művészetpolitika" kijátszotta egymás ellen a képzőművészeket (is), s a zsűri-rendszer lehetővé tette, hogy egyesek visszaéljenek helyzetükkel s abban a tudatban éltek, hogy birtokukban van a bölcsek köve, és gátlástalanul ítéltek elevenek és holtak felett. Nem elég, hogy egyes művészek - s ma már sejtjük, hogy igen kiváló művészek - a pálya szélére szorultak, jobb esetben tanári munkát, máskor, mint Illés Árpád dekoratőri vagy Gyarmathy Tihamér fizikai munkát végeztek, hogy eltarthassák családjukat. Vásznat és festéket csak a Művészeti Alap kiutalására lehetett vásárolni. Ezért ezek a művészek fára, papír-deklire festettek, a Háztartási Boltban kapható porfestékből keverve maguknak olajfestéket. Magyarász Imre a 2x2 méteres konyhában festett, Bene Géza "műterme" egy szobasarok volt. Bolmányiék egy szuterén-lakásban laktak, amit időnként elöntött a víz. A kilencvenes években bekövetkezett történeti szemléletváltás, illetve az ennek nyomán megindult művészettörténeti kutatás számos olyan képzőművészeti értéket hozott a napvilágra, mely eddig kevésbé, vagy teljesen ismeretlen volt a hazai művészettörténet számára. Bizonyos művészeti periódusok alaposabb feldolgozása elfogulatlanabbá, illetve árnyaltabbá, gazdagabbá tette egy korszakról alkotott képünket. Ugyanakkor ezek a kutatások legtöbbször szemléltető kiállítások nélkül, csak a közvetlenül szűk szakma által elérhető tudományos folyóiratokban jelennek meg általában visszhangtalanul. Ezzel szemben állnak a profit-orientált kisgalériák, akik számára egy-egy művész felfedezését, elsősorban gazdasági érdekek motiválják, esetükben a megfelelő tudományos feldolgozás rendszerint elmarad. A legfrissebb részeredmények tudományos publikálására és szemléltetésére rendszerint nincs mód. Egyik célunk éppen ezért a közintézmények és a műkereskedelmi galériák közötti űr kitöltése. Egy olyan műhelymunka megszületését igyekszünk elősegíteni művészettörténész szakemberek bevonásával, mely hozzájárulhat egy korszerűbb művészettörténeti gondolkodás megszületéséhez. A kevésbé ismert alkotók munkáinak napvilágra segítése sok szempontból újszerű megvilágításba helyezheti egy bizonyos korszakról alkotott, konvenciók által megmerevedett képünket. Az elmúlt években a megélénkülő aukciós tevékenység rengeteg rejtett értéket hozott felszínre, ezzel is igazolva, hogy a magyar képzőművészet - Nagybányától napjainkig - semmivel sem értéktelenebb más országok művészeténél. Csak végig kell lapozni a Kieselbach Galéria által kiadott két vaskos kötetet a modern magyar művészetről, hogy meggyőződhessünk erről. - Korábban megjelent interjúmban sokat beszéltünk a festményeidről, akkor kimaradt a fotóművészeted , s a filmhez fűződő viszonyod... - Az utóbbi időben figyelmem inkább a saját munkáim felé fordult: hatalmas fotóanyagom gyűlt össze az évtizedek alatt - készülök egy kiállításon bemutatni ezeket. Ugyancsak dolgozom egy saját honlap elkészítésén, ahol a festményeim és grafikáim lennének megtekinthetők. Természetesen az Ozirisz Alapítvány szellemében készíthettem néhány dokumentumfilmet, legutóbb az 1956-ban tevékenyen részt vevő képzőművészekről, akik börtönbüntetést és különböző szankciókat szenvedtek el hazafias helytállásukért. Ez a filmem a zsűri különdíját kapta a szolnoki nemzetközi képzőművészeti fesztiválon. Fontosnak tartottam, hogy Pátkai Ervin szobrászművész emlékére is készítsek egy dokumentumfilmet. Húsz esztendeje halott, de Franciaország nagy városaiban felállított monumentális művei és az általa elképzelt város, Marne-la-Vallée őrzi emlékét. Magyarországon kevesen ismerik. Pátkai Ervin 1937-ben született Békéscsabán és 1985-ben Franciaországban halt meg. Ami a két dátum között van egy korán véget ért tragikus művészkarrier története. 1961-ben a Párizsi Biennálé, majd 1966-ban a modern szobrászat nagydíját kapja munkássága elismeréséül. 1964-től rendszeresen kiállít a Salon Jeune Sculpture kiállításain, később zsűrorként vesz részt a szalon munkájában. Művei 1965-től szerepelnek a Salon de Mai kiállításain. 1966-tól pedig a Le Salon Grands et Jeunes d’aujourd-hui-n. 1966-ban André Suss-díjat kapott. 1973-ban a francia állam a Francia Lovagrenddel tüntette ki. A hatvanas évek végén Párizs körül öt új város építését tervezték. Amikor 1971-ben Marne-la-Vallée-ra került sor Pátkai Ervint kérték fel a leendő város művészeti tanácsadójának. Építészekkel, színszakértőkkel, kerttervezőkkel, belga, francia, olasz szobrászokkal (köztük a magyar Román Viktorral) dolgozott együtt, hogy elképzeléseit megvalósíthassa. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen Pátkai műveiből tavaly rendeztek egy emlékkiállítást és a filmemet az egyik teremben folyamatosan vetítették a látogatók számára. A kiállításról írtam egy kis tanulmányt a Magyar Szemle című folyóiratban. 2001-ben a Károlyi Palota képzőművészeti vezetője, 2002-ben az Ernst Múzeum igazgatóhelyettese voltam. Látványtervezőként az MTV különböző zenés műsorait terveztem (Mozart mesék, Mesék a keringőről). 1993-2005. A Mozgókép Alapítvány Animációs Szakkuratóriumának voltam a tagja, jelenleg a Nemzeti Kulturális Alap Mozgóképes szakkolégiumában dolgozom. A kilencvenes évek közepétől felelős szerkesztőként több televíziós képzőművészeti műsort készítettem: "Itt Artunk" (Képzőművészeti magazin, szerkesztő) MTV/2 1997. Járitz Józsa művészete (Donátor, szerkesztő) MTV 1997. "Itt Artunk" (Képzőművészeti magazin, szerkesztő) MTV/2 1998. I. Medgyaszay István építészete (Donátor, szerkesztő) MTV 1998. "Itt Artunk" (Képzőművészeti magazin, szerkesztő) MTV/2 1998. V. X. Szemlátomást (szerkesztő) MTV/2 1998. "Itt Artunk" (Képzőművészeti magazin, szerkesztő) MTV/2 1999. - Több találkozásunk egy-egy tévé felvételhez kapcsolható... - Öt esztendőn át a TV2 Színkép c. kulturális magazinjának felelős szerkesztője voltam. Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Festők Társaságának. Az elmúlt években több dokumentumfilmet készítettem: Lombos fám tövében 2003. I-II. 115p Ferdinandy György író portréfilmje. Rendező, forgatókönyv író - (B. Révész Lászlóval) A 2004. Filmszemlén versenyfilm volt. Bemutatta a Duna Televízió 2004 decemberben Pátkai Ervin emlékfilm 2005. Rendező, forgatókönyíró, - (B. Révész Lászlóval) Bemutatta a Főnix Televízió "Hezse-mezse" 2005 45p Mensáros Zoltán író emlékezései a családról, Laci öccséről és a korról, amely nem kedvezett a polgári életformának. Veszélyes képek 2005. I-II. 95p Képzőművészek, akik 56-os munkáik miatt retorziókat szenvedtek el, börtönbe kerültek vagy emigrációba kényszerültek. A Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztivál különdíját kapta 2006-ban. Az áruló ezüstnitrát 2006. 45p A fotózás nehézségei és következményei a forradalom napjaiban. Elkobzott fotóalbum, mint az egyetlen perdöntő bizonyíték halálos ítéleteknél. A Filmszemle versenyfilmje volt 2007-ben. Vissza a lap tetejére