Az új Zsolnay Múzeum állandó kiállításának tervezése Pécsen Barna Gyula belsőépítésszel Jóry Judit beszélgetett Hogyan alakult a Zsolnay Múzeum sorsa? A régi Zsolnay Múzeum épületét tervezte át Kistelegdi István kiváló pécsi építész, úgy, hogy az épületben helyet foglaló földszinti irodákat is bevonta a kiállító terek sorába, a galambürülékes padlásból pedig remek tetőtéri műtárgyraktárat tervezett. A kor előírásainak eleget téve lift került a középkori épületbe és megújult az épület környezete is... Az épület falait és néhány egyéb rész-elemét restaurátorok vették kezelésbe. Ide kellett megtervezni az új, kibővült, állandó Zsolnay kiállítást. Nyilván igénybe vettetek művészettörténeti tanácsokat... A kiállítás koncepcióját Dr Kovács Orsolya művészettörténész készítette. Az ő nevéhez fűződik a régi Zsolnay kiállítás is, de külföldön is számtalan kiállítást rendezett, válogatott a Zsolnay anyagból. Hogyan kerültél a képbe, mint belsőépítész? Már javában tartott az épületfelújítás, amikor én a képbe kerültem. A kiállítás körüli "látvánnyal" kapcsolatos aggodalmak miatt gondoltak arra, hogy bevonnának egy szakembert erre a részfeladatra. A kiállító terek már adottak voltak. Az az alapkoncepció is megszületett, hogy az alsó szinten az épületkerámiák, a fölső szinten pedig a díszkerámiák legyenek - a műtárgyak csoportosítása pedig az időrendi sorrendet, illetve egy-egy jobban elkülöníthető korszakot követett. A "szereptanulás" időszaka következett: memorizálni kellett a kiállítandó műtárgyak méretét, sajátosságait, hogy tervezés közben ne kelljen mindig az alapadatokhoz nyúlni. Elször a kiállítás vezetése, forgalma, "dinamikája" formálódott. Az épületen belül gyakorlatilag egyetlen közönségvezetés jöhetett szóba - ezzel nem is kellett foglalkozni. Azt viszont, hogy az egymásba kapcsolódó tereken keresztül hogyan "történjenek" a dolgok, hol legyenek a forgalmi és egyben a látvány-csomópontok, jól meg kellett határozni. Ettől lesz dinamikus és élvezhető egy hosszú vezetésű múzeumi séta. A kezdeti időszakban kellet eldönteni a kiállítás jellegét is. Sarkítva: az egyik végletre a száraz-poros-tudálékos, "bogárgyűjtemény" típusú múzeumot helyeztük, a másik végére egy harsány, tolakodóbb bemutatási formát - hiszen a mai ember már csak erőteljes ingerekre reagál. Valóban új kiállítási koncepciók vannak kialakulóban. Igen, nekünk is eszünkbe jutottak a mostanában rendezett külföldi és budapesti, rendkívül nagy nézőszámot produkáló kiállatások, amelyeknél nem a megszokott múzeumi visszafogottság volt a domináló, szórakoztatni is akarták a nézőt, nem csak informálni, vagy a művészet szent áhitatába belevonni. A Zsolnay kiállításnak végül egy olyan jelleget alakítottunk ki, amiben a múzeumi alapállás a meghatározó, de összhatásában és egyes konkrét részmegoldásaiban "élményszerűvé" tesszük, hogy a néző számára kicsit könnyebben befogadhatóvá váljon. Konkrétan már a tervezés kezdetén szempont volt az, hogy bizonyos helyeken jelenjen meg valamilyen figyelemfelkeltő elem - ennek természetesen egy adott műtárgyhoz kapcsolódó és nem önmagáért létező valaminek kellett lennie. Milyen figyelemfelkeltő elemre gondolsz? Első ilyen kiemelt elem lett a "Kacsás kút". Egy remek térszervező, forgalmi csomópontot adó és rendkívül látványos darabot láttam meg a raktárban apró részekre szedett műtárgyban. Úgy éreztem, hogy a termeken keresztül is látható, közel három méter átmérőjű, nyolcvan centi magasságú kerámiagyűrű, aminek a peremén 22 különféle, szépen megformált kacsa álldogál, vonzza a látogató figyelmét, valahogyan "felé kell fordulni", közelebb kell menni hozzá, körbejárni, nézegetni a kacsák különböző mozdulatait... A második figyelemfelkeltő elem a "Terített asztal", ami úgy alakult ki, hogy a kiállítás egy adott pontján szükség volt a Zsolnay termékek nagyon ismert szegmensét, az étkészletet, mint külön egységet bemutatni. Az életszerű berendezés kínálkozott a legjobb bemutatási formának, de hogy valami "mesés" is legyen a dologban, ez az asztal szépen, lassan forog! Van még egy ilyen forgó elem a kiállításban, de ott csak egyetlen rendkívül gazdagon díszített, plasztikus tengeri-állatfigurás tál forog. Én azt mondtam rá, hogy "sztárt csináltunk" ezzel a kiemeléssel egy olyan műtárgyból, ami erre messzemenően rászolgált. És a tömegtermelésből ismert Zsolnay tárgyak? A kiállítás utolsó, befejező műtárgy-együttese a "tömegtermelésben" gyártott Zsolnay használati tárgyak. Ezek tulajdonképpen nem képviselnek akkora művészeti értéket, de hozzátartoznak a Zsolnay "hétköznapi" arculatához. A bemutatásukat egy olyan vitrinsor szolgálja, melynek elemei a múzeum hatalmas, barokk ablakai előtt lebegnek, kicsit benn, kicsit már szinte kivül vannak a téren - csak az ablakon hátulról bejövő fény világítja meg őket. A közvetlen háttér a ház előtti gesztenyefák lombja és mögötte a város... Mi volt a következő munkafázis? A következő tervezési feladat már maguknak a vitrineknek a megtervezése volt. Mivel a minden oldalról üveg, térben álló vitrinek esetében a nagyobb magasságokba helyezendő műtárgyakat mindenféle ingatag, plexi-állványra, polcra lehet csak fölapplikálni, mi inkább egy olyan megoldást választottunk, amikor a vitrin egyik síkja mindig tömör, mintegy HÁTTÉR a műtárgyaknak és egyben bárhová, tetszőleges magasságban, csupán a hátfalhoz csatlakozó üvegpolcra el lehet helyezni bármit könnyen. A háttérnek viszont választani kellet valamilyen anyagot, vagy színt... A világosabb tónusú szürkéktől a sötétebbig, a fehértől a bordóig sok színt teszteltünk, de ami a műtárgyak túlnyomó részének a legkedvezőbb hátteret adta, az egy "fakó-világos-eperhab-rózsaszín" lett. Úgy emlékszem aggódtál a visszhangok miatt, pontosabban előre megjósoltad, hogy lesznek bírálatok... Nem mondom hogy nem voltak ebből viták, kétkedések... Úgy gondolom, hogy amikor be lesznek rendezve a vitrinek és felgyullad a "rivaldafény", senki nem fogja már észrevenni, hogy milyen a háttérszín, hiszen a főszereplők lesznek előtérben, a gyönyörű Zsolnay díszkerámiák. Most még hátravan tehát a műtárgyak berendezése és a kiállítási grafika megvalósítása - szeptember végén pedig a NYITÁS. Remélem, hogy kollégánk, Mattyasovszky Zsolnay Péter, a szakmabéli Zsolnay leszármazott is elégedett lesz. És persze megnézzük az új Múzeumot. Vissza a lap tetejére