Solti Gizella Kossuth-díjas gobelinművész portréja Solti Gizella Ferenczy Noémi örököse és követője. A művész a szövés mestere, a hagyományok örököse. "A nagy tradícionálisok sziporkázó avantgardja." Solti Gizella gobelinművész intellektuális lénye, érzékeny, befelé forduló személyisége, impulzív szellemisége érdekes hatású. A művész a legtradicionálisabb gobelintechnika mestere, de paradox módon gyakran mozog más műfajokban, tágítja a szakmai határokat és a műfaji korlátokat. Szövése bravúros és virtuóz, de anyag és formaválasztásában és tartalmi elképzeléseiben is rendszeresen meghökkentő ötleteket, sajátos megoldásokat produkál. Hatalmas és/vagy nagyméretű tradicionális kárpitjai, (Himnusz, Jókai /Szabadság a hó alatt/, Fűszálak, Duplasarkú, Rövidzárlat, Névsor, Imaszőnyeg, Írásjelek, A magányos sétáló feljegyzései /Rousseau/, Valcum, Exodus, Erdélyi katonaláda), és tenyérnyi gobelinjei, (Építészeti iniciálék) mind-mind ortodox megoldású elegáns, nagyformátumú kárpitok. A Palást érzékletes mű, épp úgy mint a Töviskoszorú A dupla felvetés miatt kétrétegűvé váló szövés hozza létre az erős plasztikus hatást. A római Arcok-S.P.Q.R., a Pelso, a Kabát, a Kordináták fontos alkotások. A himnikus Triptichon, szövött hármasoltár egy impozáns mű, egy nagy vállalkozás egyik darabja. A művész nagyméretű kartonja, a Serenissima Velencét, a különleges vízi-várost, álom-várost idézi. A karton párdarabja a szép Útikárpit a Lovak mennybemenetele vagy a Társasjáték zöldes, hínáros útvesztőivel és barackszíneivel feltűnő a művészi repertoárban. Solti Gizella bőséges és gazdag repertóriumát nehéz bemutatni, felmutatni. Ezért úgy érzem, hogy két érdekes szegmentet választanék ki az ő megidézéséhez. Mind a két rész fontos a művész munkásságában. Az általam reformkori portréknak nevezett viszonylag kisméretű portrék igen karakteres és egyben klasszikus megoldások. Solti Gizella  gobelinje, a Kazinczy Ferenc portré olyan, mint egy emlékoszlop, egy sajátos emlékfal, (emléktábla), ad abszurdum emlékhely. Ha figyelmesebben nézzük, még számtalan asszociációt kelt. Olyan is, mint egy különös architektúra -szövött építészeti részlet-, amely jó arányaival zárja magába, az ováliában elhelyezkedő arcképet, a naturalisztikus, arcképhű Kazinczy portrét. A portré különleges "körítése", zászlót is asszociálhat. A dupla felvetés a középrészben hozza létre ezt az "emlékoszlopot", apró díszeivel és lobogó pártázattal. A szövött oszlopot kékszínű keret, majd lilába, terrakottába hajló, újabb keretező-sáv díszíti. Alul egy nyomatékosító vízszintes sáv, s a középmező drapériaszerű alsó csíkozása, rojtozottsága látszik. Így figyel meditatívan a textilcsíkokba, pontosabban gobelin-csíkokba bebörtönzött író. A gobelinbe szőtt költő, különös vállalkozás, a művésznő elgondolkodtató, briliáns bravúrja, hiszen Szerb Antal elemzéseiben Kazinczyval kapcsolatban többször hangzik el a "szál" szó, a "sző" szó. Kazinczy az irodalom középpontja akart lenni és ezért ebben áll az ő "diktatúrája". Középpont akart lenni az irodalom "szövetében". (Ezúttal középpont a kárpit szövetében.) "Akarta és el is érte, hogy minden "szál" rajta fusson keresztül...", s képzeletében a fiatal Goethét látta maga előtt, amint városról városra járva irodalmi barátságokat "sző". Egyébként Kazinczyt elsősorban a stílus érdekelte. A "...rokokó csavart kagylódíszítését az empire rómaiasan egyenes és méltóságteljes vonásai váltják fel: koszorúk, oszlopok, gyöngysorok nagyvonalú egyszerűsége." (Szerb Antal) Ez a "latinosság" érdekelte igazán a költőt. S sajátosan ez a latinosság ismétlődik Solti Gizella portré-gobelinjén,gobelinportréján. Az oszlopok, a gobelin míves kannelúrái, a koszorúk, az ováliák, a keretező ovália, s az arc ováliája. A gyöngysorok pedig itt, a Kazinczy portrén, Kazinczy oszlopon a szürkés középrész dupla felvetésű texturájának átlós, diagonális rendszerében érvényesülnek. A dupla felvetés (felvető) két síkot hozva létre, egy különleges, kevésbé feszes faktúrát eredményez, s annak játékossága egy raszteres, csipkehatású, tüllszerű hálószövedéket, szövött betétet, kimunkált, cizellált gyöngysor-sorozatot hoz létre, fél-centis ritmusos váltásokkal. Így Solti Gizella ambíciója rokon Kazinczyéval- lineáris megoldás, pontos kifejezés. S színek helyett biztos árnyékolás. Ez a német-görög klasszicizmus jellemző a művésznő gobelin-költő-portréjára, portrégobelinjére. Ehhez a gobelinhez illeszthető három kisméretű portré: Bem Tábornok, Görgey Artúr, és egy reformkori női portré. A művek egymás mellett, színes korabeli miniatúrákként, díszes keretbe tett dagerrotípiákként sajátos sort, gobelinsort alkotnak. Bem József tábornok portréjának ihletője Petőfi Sándor híres ceruzarajza, amelyet a bensőséges viszonyban álló segédtiszt rajzolt lengyel származású tábornokáról. Az ovális keretbe zárt rajz a gobelinen pontos, azonnal felismerhető és régi berögzült emléknyomokat mozgósít. A díszítő csíkozott minta (szürkéskék, barna, fehér), négyzetalakú, empire tapétamintát, díszítőhatást idéz. (De emlékeztet egy igényes könyvkötészeti megoldásra, korabeli bútorszövetre, vagy női ruhamintára,) A visszafogott színmegoldású csíkozást, a halovány portrét, ékszerdarabot- nemzeti színű-piros, fehér, zöld keret zárja le harsogó, intenzív pirossal. Ezen a gobelinen a későbbi Murad pasa már tábornokként, "szultáncsíkos" (sultan stripe) háttér előtt látszik Görgey Artúrt szintén ováliába illesztette e művész. (Mint ahogy ez szokás volt a reformkori portréknál.) A portré hűségét az elmosódottságot, homályosságot imitáló szövéstechnika sem csorbítja, sem rontja. A fakult portréról Jókai sora tör elő az emlékezetből a kápolnai ütközet kapcsán: "Görgey fehér lett a dühtől..." Ezen a sajátos portrén a sajátos pályát befutott, Prágában tanult vegyész, a visegrádi remete, gondolkodó, a tábornok, majd fővezér, a történelem máig vitatott különös alakja látható. Díszítésképpen ismét a csíkozás, - itt már sűrűbb csíkozás szövődik a felületbe. A négyzet színesítésére, s a mondanivaló nyomatékosítására az 1848-as zászlók, lobogók motívumkincsét, a farkasfogas díszítést használja a művész. A jellegzetes 1848-as trikolor-pártázat, a piros, fehér, zöld itt már intenzívebb, nyomatékosabb. Az intenzív piros, a harsogó zöld, mint egy sajátos keretezősáv, sorminta szegik be Görgey lobogóját. A gobelinszövés hűen adja vissza a kopott, fakult, foszlott zászlók szövetének hatását, az 1848-as honvéd gyalogezredek lobogóinak ma is látható cakkos rajzolatát, mintás pártázatát. A levendulakék Női portré mindannyiójuk, mindegyik irodalmi vezér, és hadvezér felesége, szerelme lehetne. A férfiportrék bármelyikéhez illene. Lehetne Laborfalvy Róza, Török Sophie, vagy Nagy Bella, Szendrey Júlia. Bármelyik feleség vagy anya. A hajviselet, a gyöngysor a kort idézi. A szoros ováliába, majd tágabb négyzetbe zárt sápadt arc az ováliákat egészíti ki. A csíkozás pedig a korábbi portrék díszítésének, sávolt hátterének sűrűbb változata, azokhoz illeszthető, azokhoz rokonítható. A levendulakék, tinta-kék, ultramarin-kék alapot (amelynek ritmusát és színárnyalatait a különböző minőségű fonalak váltogatása adja. A kékben kék alapot egy határozott piros csík, vörös vonal, vérvörös keretezés zárja le. Solti Gizella portrésorozatának egyik különleges, komplikált és nonkonform darabja a Jókai portré. A mű másik címe: Szabadság a hó alatt, avagy a zöld könyv. Ez a (nagyobb) téglalapalakú portré fotóhűségű, barnás szürkés színű. A nagy író ezúttal kezét egy könyvön nyugtatja. A szövött portré széldíszítését, a passzpartut valóságos írás díszíti. A gobelinszálak mellett és az írásimitációk helyett valóságos Jókai sorok sorjáznak. A gobelinen a fehér négyzetalakú alapba (amely francia gobelin) a szövés monotóniáját megszakítva kis lukakat, hiátusokat iktatott a művésznő, és a megszakított szövésen filmszalagokat, celluloidszalagokat húzott keresztül. A műanyag- szalagon fekete írógépbetűk (írógép-billentyű-nyomok) sorjáznak, nyomatékosító ütésekkel, "hadarva", sorolva a regény fontos sorait a Cenzor c. fejezetből. Ez a gépbetűkkel telehintett négyzet, a betűk ármádiájával, fegyelmezett katona-soraival (a betűk cenzorok is egyben) zárja téglányba a nagy mesélőt. A betűkatonák, betűcenzorok és az "idegen" celluloid-szalag, celluloid-anyag kissé fenyegetve szervül (illeszkedik) a gobelinbe. A gobelinbelsőt világosabb kék vászonsáv keretezi, amelyen sötétebb kékkel a művésznő kézírása sorjázik. (A kékszemű íróhoz illik ez a kék díszítősáv.) A kézírás a betűhadsereg szigorát feloldandó, végső látványként egy megengedő, finom klímát áramoltat. Végtelenítetten veszi körül az írás a szakadatlanul író nagy mestert, aki "egyenletesen szép, apró, "légyfejes" írásával ontotta a sorokat ... és ha sort sor után végigraknánk, amit írt, elvezetne Komáromtól Budapestig." (Szerb Antal) A gobelin különössége, fantáziagazdagsága Jókai dekoráló képzeletét, díszítő fantáziáját, legendaképző tulajdonságát adja vissza. Solti Gizella az írással dekorál. Igazi textuális művet, írott munkát hoz létre. A mű végső hatása pedig, távolabbról szemlélve - a monoton és szigorú gépbetűk ellenére -, mint a folyamatosan és sűrű pelyhekben hulló hó. Érdekes a betű-zuhatag azért is, mert Jókai kedvenc stílusformája a felsorolás, s itt a gobelinen a szavak sorolása, mániákus, makacs ismétlése, különös játéka is ezt nyomatékosítja. Ahogy Szerb Antal írja: "A gyermekesség Jókai lényének alapvető vonása és műveinek legfőbb varázsa." Olyan is ez a gobelin, mint egy képeskönyv-, gyerekkönyv- illusztráció. Didaktikus, pontos, és mesélő. Jókai szakadatlanul írt, gátlás, kétely, aggályok nélkül, megállíthatatlanul, mint ahogy a fantáziagazdag gyermekek szoktak mesélni. A gobelinen látható termékeny írásszövedék, kéziratzuhatag is erre utal. Solti Gizella is ezt a szóbőséget, ezt az íráshalmazt jeleníti meg. A mű másik olvasata, hogy vigaszt is "ad" az elnyomatás korszakából. "Mindent tud a magokról a hó alatt." A művész itt egy gondolatsort, egy citátumot ismétel. Ez a monoton szövegsor (Cenzor fejezet megdöbbentő sorai.) hóviharszerű sűrűségével ellepi a gobelin-mezőt. (Itt lehetne megemlíteni Esterházy Péter különös, műfajilag nehezen meghatározható alkotását - amikor egy lapra másolta -szó szerint-, szakadatlan szorgalommal és aszkétikus magatartással Ottlik regényét, képzőművészeti alkotássá téve azt.) Solti Gizella spártai fegyelemmel sző, s gobelinjének szálai, szavai közé és köré "ütött" és "írt" szövegei (a Cenzor fejezetből) ugyanerről a spártai magatartásról, attitűdről tesznek tanúbizonyságot. Anyaghasználat a merész vegyes technikájú munkákat sejtetik, és azok gyakoribb alkalmazását vetítik előre. A másik általam fontosnak ítélt munkák Solti Gizella Útikárpitjai. Az Útikárpit "rendezvényen", műtárgykavalkádon, a Tapes Itineris vándorkiállításon, tíz képzőművész és tíz iparművész vett részt. A projekt szellemi és tevőleges szervezője Simonffy Márta volt. Solti Gizella mint mindig, most is meglepetéssel szolgált. Nagyméretű művén egy felnagyított társasjátékot idézett fel és mutatott be. Különös asszociációval ismét megemlíthető lenne Solti különleges gondolkodásmódja. (A társasjáték angolfordítása: családi játék. (Family Game) Solti életének ismeretében az angol fordítás több tudattalan és tudatos képzettársítást indít. Sőt talán az sem véletlen, hogy a művész egy ilyen "trükkös" megoldást választott. Solti Gizella hatalmasra nagyított társasjátékának "útvesztőit" lovakkal hinti tele. Egészen különlegesek ezek a színek a rózsaszíntől a lehullott barackszínen át a szederjes színekig tart a skálája. Távolabbról szemlélve a vertikális, oltárméretű (380x165 cm.) és oltárszerű, oltárhangulatú mű olyan is, mint a lovak mennybemenetele. S mindez a lovak és lovasok menetelése- egy pszeudó társasjáték, egy játék talányos ( zöldes) útvesztőjén zajlik. A mű rajz-vázlata, rajzolt, festett vázlata élénkebb színű. "S látszik ... a fényes álompárnák útvesztője és a barackszínű lovas-játék-labirintus." Míg a nagy mű borongósabb, szederjesebb. Az alakok és a lovak szinte árnyékszerűek, víziószerűek ködbeveszően körvonalszerűek a kartonon. Egy finom szilvaszínű, ernyedt színű tájban bolyongó, haladó lovasok sora; minden figura más alakú, máshogy mozdul. Alul ismét az alluviális komor, sejtelmes táj kutyákkal, valószerűtlen állatokkal. Felül izgatott egek lobognak, tüzesen ég az ég alja - és egy díszítősáv látszik. Hihetetlen mennyiségű ló menetel a vonalak mentén az ég felé a "mennybe". Természetesen ez az asszociáció, ez az elképzelés önkényes és meglepetésszerű, azonban Solti fantáziadús megoldásai a legbizarrabb képzelettársításokat inspirálják. Sajátos asszociációként a német Himmelfahrt kifejezés ötlik fel. A magyar "menetel", a képzőművészeti ábrázolások miatt megszokott, ezzel szemben a német "utazás" kicsit groteszknek tűnik. A Himmelfahrt szó istenkisértő vállalkozást is jelent. (Györffy Miklós. Német-Magyar Kulturális szótár) Így már valóban elgondolkodtató, hogy a lovasok menetelnek, vagy utaznak a mennybe. És, hogy menetelésük nem istenkisértő merész vállalkozás e. Természetesen a cím adása, és a "kép" megfejtése a sorok írójának merész és Istenkisértő vállalkozása. A Tapes Itineris megmozduláson még egy hatalmas opuszt mutatott be a művész. A Serenissima, a művész nagyméretű kartonja Velencét, a különleges "vízi-várost", álomvárost idézi. Vízszínek, penészszínek, hínárszínek, a királyi brokát színei - egy főrangú velencei erkélyről lelógatott álomszínű kárpit, vagy zászló látszik a kemény merev papíron. A Serenissima szép munka, jelöli Velencét - mindenki kegyencét - a szép várost, a velencei köztársaságot, s jelenti, hogy őfőméltóságú, és jelenti, hogy fenséges. Olyan is a karton, mintha vízben tükröződne. Velence szimbólumai a szárnyas oroszlánok is látszanak. Egy méltóságteljes mű jött létre. "S látszik a szárnyas oroszlán vagy pegazus..." Így tudjuk felidézni szubjektíven kiválasztott művekkel Solti Gizella Kossuth díjas gobelinművész rendhagyó munkásságát. Jóry Judit művészettörténész Vissza a lap tetejére