Dr. Fabényi Júlia művészettörténésszel, igazgatóval Jóry Judit művészettörténész beszélgetett 1. Létre szeretnék hozni egy hordozható múzeumot, mindenféle szempontból a kor tükrére kiélezve. 2. A múzeumoknak át kell állni, új közvetítő rendszerekben, új felületekben kell gondolkodniuk. 3. Kicsi az a tábor, akikkel egy húron pendülünk. De annál stabilabb. F.J.: Judit, mielőtt elkezdenénk az interjút, velem, Veled kéne. És fordítva, én kérdezlek, Te válaszolsz. Letettél egy fantasztikus könyvet, és arról kéne beszélgetnünk. Művészetről szól, és művészet lett maga is. Régen volt részem egy ennyire érzéki könyvben. Különösen ennek a korszaknak, tehát az ami nemzetközi szinten a hippimozgalmak, forrongások stb. idejét ábrázolja. A gondolati és nemi szabadság ideje. Egy hosszan élő generáció sorsa fogalmazódott meg. Csoportkép, ahol a fele a patinás halványban, a másik fele profilból sminkelve jelenik meg. Nagyon tetszik a könyved, egy nagy bravúros teljesítmény. Nyelvileg is nagyon szép, ezzel kellett volna kezdenem. Ez egy feminin regény. És rendkívül tiszta. Szíved vére csöpög még az orrvérzéses kalandból is. J.J.: Ez a kezdet, a feje tetejére állított helyzet mellbevágott, ... szívem vére ... de jó is , köszönöm, erre nem számítottam, bár tudom, hogy elég nonkonform vagy. De legalább kétszer olvashatni a művészet szót. Korábban mondtad, hogy egy holdlakó vagy és szeretnéd, ha oda bármikor visszatérhetnél. Ez nekem furcsa mert szerintem nagyon pragmatikus, céltudatos és talán igen kemény is vagy... vagy ez azt is jelenti, hogy akár olyan lennél mint egy asztronauta... Nem asztronauta vagyok, és kemény sem, bár lehet, hogy mégis. De ez a része lényegtelen, mert ez az én saját ügyem, és ha másnak ez a percepciója, az szíve joga. Évszám szerint, aritmetikusan fordulóponton vagyok. 17-évet töltöttem Németországban, NDK-ban. (Innen, a mából látom, hogy az NDK is közelebb volt a német minőséghez, mint mi jelen esetben a nyugati társadalom jogi és gazdasági rendszeréhez) és 17 éve vagyok itthon. Nem szakadtam el és nem lettek jobbak a kapcsolataim sem a korábbihoz, sem a mostani helyzetemhez képest. Ez a kapcsolatok és csoportosulások szempontjából fontos lenne. Kicsi az a tábor, akikkel egy húron pendülünk. De annál stabilabb Valahol a hűvös kívül álló maradtam - innen és túl egyaránt. Ezért mehetek bármikor vissza a Holdra. Nem tűnik fel. Én meg élvezhetem a függetlenséget és szabadságot. Most, hogy ismét igazgató lettél, Pécsett gondolom, örülsz neki, mik a terveid, elképzeléseid? Egy kollégánk azt mondta, hogy (K.K.) a pályázatod olyan professzionális volt, hogy olyat még nem olvasott...persze, ha ezt szabad megemlíteni?! Keményen bókolsz. Erre nem vagyok berendezkedve. Itt a függetlenséget a teljes pénztelenség adja. De eleget tehetünk -nagy kár! - aktivista lelkületünknek is. A múzeumok anyaga, a gyűjtemények és a múzeumok a pénzügyi helyzete fordított arányban mozog. Most jelenleg a kulturális javak fenntartásáért kell nagyon nagy küzdelmet folytatnunk. Ma már a köztudatban és a gazdasági szemléletben egyáltalán nincs benne a javak, mint értékek, mint megőrizendő dolgok. Senki sem üvöltött, amikor a több ezer éves emlékeket Irakban és közel keleten felrobbantották. Vagy a tálibok Afganisztánban. Ezzel elindult egy lavina. Iszonyú érzés a tehetetlenségben ülni, mert minden gazdasági haszonra vonatkozó kérdés nemleges a múzeum esetében. Nem vagyunk nyugaton, ahol kizárt a talmi dolgok PR-ja. Ez nem l’art pour l’art ügy. Ma Magyarországon sajnos ennek nagyon rossz tendenciáját látom. A pszeudó tudományok törnek olyan szinten be, aminek perceken belül iszonyatos végzete lesz, de akkor már késő. Te írod a regényedben mennyit olvastál. De ezt a fájlt nem nyitom meg, mert nem vagyok kizárólagos olvasás fetisiszta. Minden eszközben, médiumban meg vannak a lehetőségek. De az értelemnek kell vezérelnie, vagy legalább is súlypontozni. A múzeumoknak át kell állni, új közvetítő rendszerekben, új felületekben kell gondolkodniuk. Ezzel nem is lenne gond. Ezekhez minden módszer adott, már közepes műveltséggel ill. tájékozottsággal el lehet csípni egy-egy olyan megoldást, ami látványosan segít a látogató közérzetén. Tudom, hogy mely információkat milyen hordozón és mekkora mennyiségben lehet letenni úgy, hogy a tárgyi megjelenítés javára váljon. Érzelmi és tényi információk váltogatásával. Ez a része egy- egy múzeumi konstrukciónak nagyon érdekes. De ezt jelenleg "szárazon" gyakorlom. Ne kérdezd, hogy miért. Elárulom: gazdasági okok miatt. Nem bókolni akartam, azt Te tetted előbb, csak kedves kolléganőnk, barátunk szavait ismételtem... A műcsarnoki ciklus, vagy kurzus, vagy időszak nagyon mozgalmas és figyelemfelhívó volt. Hogyan viselted el a megszűnését... Feltűnően jól. És érdekes módon egyre több a pozitív visszajelzés. Persze tisztában vagyok azzal is, hogy a hiba én voltam, és nem a működés. Sokat azt hitték, hogy pofon egyszerű egy ilyen intézmény gépezete. És mindig csak az lesz a gond, hogy nem Ő, hanem a másik van az élén. A hatalmi pozíciók nagyon izgalmasak a nem hatalmi pozíciókban lévők számára. Ezt vettem az után észre, hogy eljöttem onnan. Van aki a mindenkori pozícióját visszasírja, vagy egy életen keresztül gyászolja és kifejezi a közösség felé. Hát ez engem nem ért utol. Más helyzetek számomra viszont nagyon fontosak. Nagyon megnyugtató egy olyan intézmény, ahol létezik egy jó vezető folytonossága és annak szellemi  folyamatossága. Ezek a működőképes házak. Ezekbe jó bemenni. Ez a művészeti szervezetekre, kiadókra is vonatkozik. Más sem nagyon foglalkozik a múlttal. Legutóbb egy újságírónő akarta az utódomat, Petrányi Zsoltot bevinni a csőbe. Prekoncepciózusan az elődök szapulására utazott. Érzéketlenül nem vette észre, hogy Petrányit ez nem érdekli. Tűnhet udvariasságnak is, hogy nem szidott minket, de ennél lényegesebb, hogy az elmúlt idő érdektelen. Hogy egy riporter ezt ne vegye le utal rendesen a médiákban uralkodó helyzetre, ill. képességekre. Jó, hát a médiát hagyjuk. Szombathelyi képtár igazgatója  is voltál, azt hiszem hogy az szintén fontos állomása volt az életednek... Hogyan rezümálnád ezt... Azon ki lehetett próbálni nagyon sok lehetőséget. A határmenti gyakorlatok lettek ismertek és hasznos. Számos fiatal művésznek ott megadtuk a nemzetközi kontextust. Ami kell és azokat fel is karolták. Gyűjteményezésre nem volt már olyan szinten mód, mint az elődök ezt tehették. Felment a műtárgypiac ára. Ez részben nagyon jó, részben meg a múzeumok képzőművészeti gyűjteményének a kárára lett, hiszen tudatos - koncepciózus - gyűjteményezésnek ma már alig van esélye. De Szombathely nagyon jó volt. Szerettem ott lenni. Engem is szerettek, ezt éreztem és megerősített. Sokáig voltál NDK-ban, van e ennek valamilyen hozadéka, vagy csak megedzett az ottani élet... Hát ez az, most érzem megint úgy, hogy menni kéne. Persze csak gondolatban. Kapok is felkéréseket, ott még fel-felbukkanok egy-egy publikáció szintjén. Szeretek arra az időre gondolni. De az azért egy kemény diktatúra volt. Perspektíva nélkül. Viszont nagy kultúra, ill. kulturális hagyatékkal. Azt nem verték le, az most ott fénylik a nagy Németország területén. És minden milyen zöld lett. Valódi erdők övezik a nagyvárosokat. A tisztaság a dolgok megbecsülésére utal. Sokat lehet abból még sokáig tanulni. Bár mi inkább hajlunk a mediterrán mentalitásba. Vissza az NDK-ra: Gondolj bele, hogy egy időben és egy térben, azaz Lipcsében tanultam pld. Angela Merkellel, vagy a mostani közlekedési miniszterük, Wolfgang Tiefensee óvodás apuka volt velünk. A fiam is ott született, bizonyára meghatározó lesz számára is. Jó volt haza jönni, újra kezdeni mindent, de jó is visszagondolni arra az időre. Azt viszont nem tudtam, hogy Lipcsében régészetet is tanultál. Ez számomra nóvum. Ebből mit tudtál hasznosítani a munkásságodban... Igen, mert ez egy kombináció volt. De semmit nem tudok hasznosítani, mert afelett is eljárt az idő. Most ebbe szimatolgatok itt bele, de sosem lesz belőlem régész. Kik a példaképeid... (Nérayt említetted egyszer), és/vagy hol van a minőség... Azok, akik nyitottak. Mindenféle gondolkodásra. É élvezik az életet, tudnak élni. Ilyen emberek a példaképeim. Lehet tudós, vagy művész, vagy bármi. Szeretem a nyitott embereket, meg azokat, akiket holmi időszakos baromsággal nem lehet vissza rettenteni a dolgaiktól. Szeretem azokat, akik élnek az életük adta lehetőségekkel. Ki nem állhatom a sznobokat és a modorosokat, visítok a merevektől, a hajbókolóktól és a talpnyalóktól. Ez elég? A fiam ennél biztos bölcsebb dolgokat tudna itt leírni. Sokat tanulok tőle. De ő nagyon nyitott! Ő most abban a korban van, hogy biztosan meg tudna nevezni egy nagy előképet (feltételezem Max Webert), de nem kérdezem. Ezzel is rögzíteném valamihez. Hogy viszonyulsz az álmokhoz: Létre szeretnék hozni egy hordozható múzeumot, mindenféle szempontból a kor tükrére kiélezve és létre szeretnék hozni egy a magyar pszichiátria és művészet tudománytörténeti kiállítását.  Bár ezen még alig dolgoztam, de ösztönösen adódik a gyűjtés. Egy szekrénynyi anyagom van. Ez nagyon izgat. Te kezdted a beszélgetést, akkor én befejezem. Az OPNI, az Országos Pszihiátriai és Neurológiai Intézet megszűnése katasztrófa. a "Lipót" sorsa felkorbácsolta a kedélyeket. Az 1880-as évek elején megnyílt Intézmény és a melléképület, Ferenc Ferdinánd egykori nyaralójának a sorsa eldőlt. Tudom, hogy le akartad vinni a Pszihiátriai Múzeum anyagát Pécsre, de Dr. Nagy Zoltán igazgató úr szerette volna, hogy a fővárosban maradjon az anyag. Én is próbálkoztam több helyen a Pszihiátriai Múzeum megmentéséért, elhelyezéséért. Manninger Máriával aknamunkát folytattunk. Azt nem mellékesen kellene megjegyezni, hogy mára az ilyen típusú kollekciók, marginális megmozdulások, "outsider art" néven nyugaton a múzeumok falai közé kerültek. A világhírű osztrák képzőművész, a bécsi Art Brut Múzeum tulajdonosa, Arnulf Raner egyedülállónak tekintette a magyar anyagot. Az is érdekes, hogy Svájcban, Németországban elegáns kis palotákban vannak a hasonló múzeumok. De hát itt élünk Magyarországon. A múzeum anyaga rendkívüli, Nemes Lampérth József, Zórád Géza, Bártfay József Árpád, Pál István munkák találhatók a gyűjteményben. Azonban a képek mellett az összegyűjtött kórrajzok dokumentumértéke páratlan, Gulácsy Lajos (kilenc évet töltött az intézetben), Madách Borbála, Vörösmarty Erzsébet, Vaclav Nizsinszkij kórlapjai szerepelnek a repertóriumba. Felkértek, hogy az anyagukból csináljak egy kiállítást. Tudod régen sokat beszélgettünk a pszihoanalízisről, mindkettőnket érdekelt. Hát akkor szólj, ha csinálod a kiállítást, én is szólok az enyémnél és egyeztetünk. Vagy csináljunk egyet együtt. Schönbrunnban egy hatalmas asztalon fekszik Ferenc József audiencia naplója. S az mindig Sigmund Freud nevénél van kinyitva. Ez nyilván nem véletlen. P.S. A Múzeum neve Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, és 8 múzeumi egysége van, 19 épületben. Valamennyi Pécsett, azaz minden pécsi múzeum hozzánk tartozik. 76 fő dolgozik itt, két éve 160 fő volt. És az sem volt túl sok. A jelenlegi helyzet azt eredményezi, hogy mindenki túl van terhelve, extrém feladatokat kell vállalnunk, a legmagasabb látogatószámunk van az országban a megyei múzeumok között. Készülünk az EKF-re (Európa Kulturális Fővárosa, 2010) Vissza a lap tetejére